|
Honlapunk finnül: http://www.unkarinkulttuuri.com
Events
Monday 2 August 2010 -
Thursday 19 August 2010
|
 |
Transzfer City - a Közelítés-csoport alkotásai
Pécs 2010 bemutatkozik Helsinkiben
galleria U, Magyar Kulturális és Tudományos Központ, Kaisaniemenkatu 10, 00100 Helsinki
Exhibitions
Gajcsi Blanka: PinoKina | A Transzfer City fogalmát művészeti áramlásként, mozgásként értelmezzük. Jelen állomás Helsinki, ahová 6 fiatal magyar képzőművész munkái érkeznek Pécsről, 2010 egyik Európa kulturális fővárosából. Igaz a művészek jó része már Budapesten él és dolgozik, de mindannyian meghatározó kapcsolatban voltak Pécs városával. A kiállítás a magyar kortárs művészet egy szeletét kínálja fel, melynek fókuszpontja napjaink egyik legszembeötlőbb, sokszor tematizált társadalmi-kulturális jelensége a városok átalakulása. A transzformáció mellet a városról való gondolkodás megváltozásával is foglalkozik. Ezek a változások nem csak időbeli hanem térbeli kiterjedéssel is bírnak. Az urbánus közegben élés meghatározása, a személyes tér és lét, az állandó helyváltozatás élményei vannak jelen az egymással párbeszédben álló alkotások között. A változás az átalakulás jelentőségét hangsúlyozó munkák nyitnak a kontingencia irányába, politikai problémákat is felvetve egy –egy kommplex szituációt próbálnak napjaink 21 –ik századi városi szövetéből értelmezni.
Horváth Csaba Árpád a művészet határterületein található társadalmi aktivitásokat vizsgálja, illetve azok integrációját. A projektjében ötvözi a mikro-gazdasági stratégiákat a művészeti cselekedetekkel. Szándéka a művészeti hasznosság fogalmának újradefiniálása anélkül, hogy hangsúlyozza ennek művészeti vonatkozásait.
Objektjei és annak dokumentációi a képregények világából származó képi toposz, a szóbuborék. Funkciójához híven egy olyan felületként jelent meg, amelyen különböző gondolatok kaptak teret , ez esetben a tér használóinak megnyilatkozásai. A szóbuborékokon a szövegek, rajzok, graffitik, tag-ek stb. egyfajta vizuális textúrává minősültek, amely képletesen a tér narrációjának folyton változó emlékműve lett.
Katharina Roters festményeit személyes élmények inspirálják. Emlékképeit, életének megtörtént eseményeit azonban nem a megszokott narratív módon tárja a nézők elé. A helyszínekből, a környzetből csak egy-egy részletet láttat, az szereplők kiléte szintén ismeretlen marad, hiszen legtöbbször csak egy-egy testrész, ruhadarab utal rájuk. A történet vagy a hangulatok felidézését a színekre és a vásznon kavargó, egymást átszövő motívumokra bízza. Ábrázolásmódja a gyerekrajzokra emlékeztet.
Hatházy László munkáimban ellentétek kibékítésével kísérel meg képi harmóniát és illúziót kelteni, klasszikus festői módszerek használata segítségével. Az ornamensek szinte állandó szereplői munkáinak. Engedi, hogy a rá ható vizualitás beszivárogjon képeimbe, így munkáiban gyakran találhatók a Távol-Kelet és Japán művészetére való utalások.
Legújabban az őserdők, pálmaházak képei témái. A buja, párás növényi vegetáció, és a civilizáció találkozása a képeken. Az ember nyomai, pálmaházak, mesterséges dzsungelek, (sok esetben) a civilizációt ilyen formában az ornamensek képviselik a képeken.
Keserue Zsolt projectje modernitás egyik nagy kollektív törekvése a társadalmi folyamatok racionalizálása felé mutat, és ez az igény legexplicitebb formájában a tér sajátos megszervezésében nyilvánul meg.
Mint a tervezett tér par excellence 20. századi formája, a lakótelep ideális, modern lakókörnyezetet hivatott biztosítani lakóinak. Mégis, a kényelem, a biztonság és a hangulat eltérő definíciónak lenyomataként a tervezett tér egyre több személyes nyomot és jelet kezd viselni magán, és fokozatosan veszt szigorú struktúrájából és meghatározottságából. A személyes jelek és nyomok felbukkanása nem korlátozódik a szigorúan vett magánterekre; az objektív tér szubjektívvé változtatásának folyamata továbbgyűrűzik a félmagán-, sőt a közösségi terekbe is, megbolygatva, leszűkítve vagy kitágítva e terek határait.
A Lekerekítés a panelház tervezett, racionális terében végbemenő spontán, egyéni, "folklorisztikus" és intézményes átalakításokat gyűjti össze és helyezi egymás mellé. A projekt során olyan módszereket és eszközöket kezdtünk el felsorakoztatni, amelyek segítségével a funkcionális tér a hétköznapi használat és alakítás során domesztifikálódik. Illesztések, betoldások és átalakítások, elmozdítások, kipótlások és elhatárolások, kivágások, kisajátítások és átszabások kerülnek katalógusunkba.
Borsos Lőrincz Lilla különös figurái a bambival találkozó nagy vezér, a baseball ütős nyúl, vagy a csadoros nők, akiket előszeretettel ábrázolt a művész csillogó lakk fekete háttér előtt, harsány fluoreszkáló színekben pompázva. A maszkok és az álarcok az egyéniséget eltakaró, vagy karikatúraszerűen felnagyító és kimerevítő elemként jelennek meg A fehér háttérből elővilágló arc-konstrukciók olyan politikai konnotációkkal kapcsolódtak össze, amiken keresztül az egyéniség már csak ikonikus felületként vált értelmezhetővé. Borsos-Lőrinc Lilla sajátos kortárs ikonokat fest – átvitt és konkrét értelemben is. Festményeinek témái mind összekapcsolódnak a vallási fanatizmus szülte erőszakkal: a szarajevói ostrom, a pápamobil, a fehér ház tanácsterme, öngyilkos merénylők.
Gajcsi Blanka 2009-ben diplomázott Pécsett. Pinoccina projektje önirónikus tárgyegyüttes: valóságos, fából készült, ruhákba és parókába öltöztetett, életnagyságú marionett figura, amelynek életét fotósorozat tárja a néző elé. A köznapi realitás és annak tágabb dimenzióba helyezése, a művészi realitás közti viszony feltérképezése a humort és frissességet sem nélkülözi. |
Back...
|
|
|
About Hungary
Home
